Testnevelesi Egyetem

Kronológia

 

  • 1956. október 22. A IV. évfolyam hallgatói 20 pontba szedett követeléseket fogalmaznak meg. 23-a estére a III. évfolyam is meghirdette évfolyamgyűlését. 24-re főiskolai diákgyűlést terveztek.
  • 1956. október 23. A hallgatók többsége néhány oktató kíséretében csatlakozik a délutáni tüntetéshez. Este 7-kor megtartják a III. évfolyam gyűlését.
  • 1956. október 24. Halálos lövés éri Hegedűs István olimpiai öttusabajnokot.
  • 1956. október 26. Megalakul a TF MEFESZ szervezete Poppé György atléta vezetésével.
  • 1956. október 27. Újpesten elesik Nagy József kajakozó, a TF hallgatója.
  • 1956. október 30. A TF-es hallgatók felfegyverkezése. Megalakul a főiskola Ideiglenes Forradalmi Bizottsága Kelemen Imre vezetésével.
  • 1956. november 4. A meginduló szovjet offenzívának esik áldozatul Szórádi József.
  • 1957. február 7. Újraindul az oktatás a TF-en.

 

A Testnevelési Főiskola 1956-ban


Már az októberi napokat jóval megelőzően a TF hallgatói között is mutatkozott az a feszültség, amit az ország más felsőoktatási intézményeiben is tapasztalni lehetett. Még az órákon is tárgyalták a belpolitika aktuális kérdéseit: Rákosi diktátor voltát, Farkas Mihály felelősségre vonását, a szovjet kölcsön ügyét, a magyar urán sorsát, a Jugoszláviához fűződő viszonyt, Nagy Imre gazdaságpolitikáját stb. Kifejezésre jutott a DISZ iránti bizalmatlanságuk, és igen élesen vetették fel a főiskolával kapcsolatos problémákat. Különösen a főiskola akkori igazgatója, Antal József személye váltotta ki a hallgatók elégedetlenségét, az ő leváltása már ekkor szóba került.

Screen Shot 2016 10 15 at 8.54.44

"Öntudatos keményöklű ifjúságot a népi demokráciának"

 

Screen Shot 2016 10 15 at 8.56.27

„A magyar Sportolók a népfrontra szavaznak” – „Éljen Sztálin!” – felvonulásra kivezényelt TF-esek

 

Október 22-én a IV. éves hallgatók évfolyamgyűlést tartottak, ahol 20 pontból álló jegyzékben foglalták össze követeléseiket. Ezek túlnyomó része a sporttal, testneveléssel, illetve a főiskolával állt kapcsolatban, mindössze három pontot lehet politikainak nevezni. A követelések teljesítésére két hét türelmi időt jelöltek meg, ellenkező esetben sztrájkot helyeztek kilátásba. Másnap, 23-án délelőtt a jegyzéket bemutatták a főiskola párttitkárának azzal, hogy a pontokat az eredetileg elfogadott formában terjesztik a 24-re tervezett főiskolai diákgyűlés elé. Terveik szerint az itt elfogadott követeléseket a Főiskola és az OTSB (Országos Testnevelési és Sport Bizottság) felé továbbítják majd. Bár 23-án délelőtt még folyt oktatás, a figyelmet valójában a délutánra meghirdetett tüntetés és az este 7 órára összehívott III. évfolyam gyűlése kötötte le. A hallgatóság követelésére Antal József igazgató hozzájárult az órák beszüntetéséhez.
Dél körül a TF-re is megérkeztek a Petőfi Akadémia tisztiiskolásai, akik egy rögtönzött röpgyűlésen ismertették saját felhívásukat és biztosították a TF-eseket arról, hogy fegyveres összecsapás esetén ők a hallgatók mellé állnak. Közvetlen kapcsolat jött létre a műegyetemistákkal, miután két hallgatójuk áthozta onnan a Műegyetemen megalakult MEFESZ ideiglenes vezetőségének felhívását. Ugyanakkor egyeztettek a délutáni tüntetésen való részvételről. Ezzel kb. egy időben Antal József igazgató tanári értekezletet hívott össze, melynek témája a hallgatók tüntetésen való részvétele, illetve az igazgató leváltására vonatkozó követelésük volt. Egyértelmű állásfoglalás egyik kérdésben sem született. A tüntetéssel kapcsolatban a teljes tanári testületből csak ketten álltak ki amellett, hogy ne hagyják magukra a fiatalokat, és kísérjék el őket a megmozdulásra. A főiskola párttitkára ismertette a tanárokkal a hallgatók követeléseit, ehhez azonban senki nem szólt hozzá.

IV. éves hallgatók követelései
1956. október 22.
1./ Biztosítson a kormány nagyobb anyagi alapot a sportélet és az iskolai testnevelés fejlesztéséhez.
2./ A főiskolát végzettek legalább oktatói edzőminősítést nyerjenek.
3./ Az óralátogatások kötelező jellegének módosítása.
4./ A diákmenza kerüljön vissza a Főiskola hatáskörébe.
5./ A Főiskola vezetősége ne adja bérbe a Főiskola létesítményeit /pályák, gyakorló termek/.
6./ A hallgatók kapjanak 50%-os vasúti jegyeket és biztosítsanak számukra lehetőséget több külföldi utazásra.
7./ A DISZ bizottságot válasszák újra titkos szavazás útján.
8./ Biztosítsák a hallgatók részére a sportrendezvények kedvezményes látogatását.
9./ Önálló sportegyesület a Főiskola hallgatói számára.
10./ A Főiskolát elvégző levelező hallgatók csak akkor kapjanak beosztást, ha már a végzett nappali hallgatók elhelyezését biztosították.
11./ A kezdő testnevelő tanárok fizetését havi 1200 forintban állapítsák meg.
12./ A Testnevelési Főiskolát emeljék egyetemi színvonalra és a TF-át végzetteket tekintsék egyetemet végzetteknek.
13./ A kormány emelje fel az iskolai testnevelés óraszámát, a tanárok kötelező heti óraszámát csökkentsék.
14./ Dolgozzák át a marxizmus-leninizmus államvizsga-tematikáját.
15./ Dolgozzák át a magyar sporttörténet anyagát és a testnevelés elméleti tanszéken adják azt /eddig a pedagógia tanszékhez tartozott/.
16./ Szerezzenek érvényt a testnevelési törvénynek, csak testnevelő tanár taníthasson testnevelést.
17./ Nyilvánítsák nemzeti ünneppé március 15-ikét!
18./ Farkas Mihály ügyében legyen nyílt tárgyalás.
19./ Magyarország katonai függetlensége, a szovjet csapatok hagyják el Magyarországot!
20./ Tegyék kötelezővé az egyetemeken a testnevelést.
(In: Feljegyzés az 1956 X.-i ellenforradalom lefolyásáról. T.F. pártszervezete által 1957 tavaszán összeállított anyag. Testnevelési Egyetem Levéltára, 25/a Vegyes iratok 5. doboz.)

Ezután a párttitkár beszélt az épület előtt már összegyűltekhez, közölve velük, hogy a belügyminiszter betiltotta a tüntetést. Rávette őket, hogy ha ennek ellenére mégis átmennének a Műegyetemre, azt semmiképp se zárt alakzatban, inkább egyénileg tegyék és zászlót se (a TF Kossuth-címeres zászlajáról volt szó) vigyenek magukkal. A fiatalok ezt meg is fogadták, így csak a Műegyetem kertjében álltak ismét csoportba. Három tanár kísérte el őket. Mikor hírét vették, hogy a tüntetést mégis engedélyezte Piros László belügyminiszter, néhány hallgató visszasietett a hátrahagyott zászlóért, és már menet közben csatlakoztak ismét a társaikhoz. A zászlót Mihályfi János súlylökő vitte a csapat előtt. Később, a Parlamentnél a tömeg vállra emelve adta előre az atlétát zászlajával együtt, hogy végül felállítsák a lépcső tetejére. A TF-es csoport már nem tudott bejutni a Bem térre az összegyűlt hatalmas tömeg miatt. Oda csak néhány tanáruk jutott el, akik egy teherautó platójáról követték az eseményeket. A gyűlés végeztével a csoport a tömeggel együtt a Kossuth térre vonult. Itt a főiskola csoportja egy idő után feloszlott. Egy részük visszatért a főiskolára, illetve a diákszállóba, egy részük maradt, míg egy harmadik csoport a Sztálin-szoborhoz ment.

Screen Shot 2016 10 15 at 8.54.04


A főiskolán este hétkor megtartották a III. évesek évfolyamgyűlését. Ide a tanári kart is meghívták remélve, hogy csatlakoznak majd az igazgató leváltására irányuló törekvésükhöz. Ebbéli reményükben csalatkozniuk kellett, mert bár a tanárok nagy része megjelent, de nem mertek szembeszállni az igazgatóval, inkább közvetíteni próbáltak közte és a hallgatók között. A diákok egyértelművé tették, hogy a sztálinizmus tipikus képviselőjét látják benne, és helyette inkább a régi igazgatót, Hepp Ferencet, akkor a Testnevelési Tudományos Tanács titkárát fogadnák szívesen az intézmény élén. Az éjszakába nyúló vita során nem jött létre megegyezés a felek között az igazgatót illetően. Akkor már a rádiónál kitört lövöldözésnek is híre jött, ami tovább borzolta a kedélyeket. Az elkövetkező két napon a legtöbb hallgató jelen volt a városszerte zajló eseményeknél, hol szemlélődőként, hol tevékeny résztvevőként. A látottakról a főiskola területén álló kollégiumban számoltak be egymásnak. Az izgatott eszmecserékben számos tanár is részt vett, a fiatalabbak közül néhányan csaknem éjjel-nappal a diákokkal voltak, szinte beköltöztek a kollégiumba. A hangulat ekkor már kifejezetten forradalminak számított. A többség hasonlóan ítélte meg az ÁVH-t és a szovjet beavatkozást, ezeknek tulajdonítva a helyzet elmérgesedését. Általános véleményként fogalmazódott meg, hogy a harcok elkerülhetőek lettek volna, ha a kormány és a pártvezetés felelősen viselkedik 23-án, és a Gerő-beszéd nem provokálta volna a felkelőket.
Ekkor már állandó futár- és telefonkapcsolatot tartottak fenn a TF és a MEFESZ-központ között, sőt október 26-án a főiskolán is megalakult ez a diákszervezet. Az alakuló gyűlésen a hallgatóság szinte teljes létszámban megjelent. A tanárok közül öten jöttek el, közülük négyen csatlakoztak az új szervezethez. Ők már a 23-a óta folyó előkészítésben is szerepet vállaltak. Nyílt szavazással megválasztották az 5 fős vezetőséget. Egyikük a DISZ egyik korábbi vezetője volt, két másik tagot a fegyveres felkelésben való részvételük okán szavaztak meg. A TF-es MEFESZ elnöke Poppé György atléta lett. Az új szervezet egyik fő feladatának a hiteles tájékoztatást tekintette. A MEFESZ-központból futárok hozták a röplapokat, felhívásokat, amiket a főiskola sokszorosítógépén másoltak. Október 26-27-én a menza ebédlőjében egy rádiót állítottak be, hogy mindenki hallhassa a nyugati adók magyar nyelvű adásait. Szereztek híreket a városból, illetve a szomszédos Sportkórházban fekvő sebesültektől is. Az így befutott információkat pedig próbálták minél szélesebb körben röplapokon terjeszteni. Részben falragaszokon, részben a környékbeli munkahelyeken, iskolákban. Az idő előrehaladtával a közhangulat egyre jobban radikalizálódott. Ekkor már tárgyalások folytak a hallgatóság felfegyverzéséről.
Ezekben az első napokban már két TF-es áldozata is volt a forradalomnak. Az első Hegedűs István olimpiai öttusabajnok volt, akit 24-én reggel ért halálos lövés a Szófia utcában. Gerendás Lászlóval igyekezett az uszoda felé, hogy hazaküldje a kora reggeli edzésre esetleg kiérkező 14-15 éves tanítványait. A Szófia utca magasságában egyenruhás fegyveresekkel megrakott teherautó érte be őket, amelyről válogatás nélkül kezdték lőni a gyanútlan járókelőket. Hiába próbáltak fedezékbe húzódni, Hegedűs találatot kapott és szinte azonnal életét vesztette. A kajakozó Nagy József október 27-én esett el az újpesti rendőrség épületénél, ahol az összegyűlt tömeg foglyokat akart kiszabadítani az épület pincéjéből. Eközben egy hátulról érkező honvédségi teherautóról tűz alá vették az embereket. Ennek esett áldozatául a TF-es hallgató. Temetésén, a rákospalotai temetőben TF-es nemzetőrök adtak háromszoros díszsortüzet évfolyamtársuk tiszteletére.
A MEFESZ-központon keresztül próbáltak meg fegyvereket szerezni a budapesti rendőrkapitányságtól és a honvédségtől. Ezeket október 30-án kapták meg. A szállítmányt a TF kocsijával hozták el. A fegyverekkel együtt egy rendőrtiszt is érkezett az alakulatok megszervezésére. Céljuk a közbiztonság helyreállítása és a főiskola védelme volt.
Október 30-án délelőtt az ebédlőben tartott gyűlésen választották meg a Főiskola Ideiglenes Forradalmi Bizottságát. A hallgatók egy része ekkor már fegyvert viselt. A gyűlésen a tanárok egy csoportja kísérletet tett a korábbi vezetők pozícióinak átmentésére, azonban a MEFESZ vezetőségének ellenállása folytán nem sikerült sem az igazgatót, sem a párttitkárt és a párttag tanárok jó részét bejuttatni a bizottságba. A gyűlésen egy honvéd vezérőrnagy is részt vett kíséretével együtt, és megbeszélték a hallgatók felfegyverzésének részleteit. Szándékuk szerint a hallgatói fegyveres őrség járőrszolgálatot fog teljesíteni a honvédséggel és a rendőrséggel együtt. A Forradalmi Bizottság Kelemen Imre tanszékvezető, a teniszválogatott edzője elnökletével megválasztotta saját szűkebb vezetését, amelybe már nem kerültek be párttagok. A bizottság a lefoglalt pártirodán rendezkedett be. Az egyik első és legfontosabb kérdés a Rákosi-rendszer által odaállított figuráktól való megszabadulás volt. A MEFESZ összesen 9 fő eltávolítását kezdeményezte a főiskoláról. Az FB vezetése végül is 7 fővel szemben fejezte ki bizalmatlanságát: Antal József igazgató, Tarnawa Ferdinánd párttitkár, dr. Nemessuri Mihály és dr. Büchler Róbert tanárok, Bogdán János személyzeti osztályvezető, Ambrus László könyvtári vezető és Bálint Józsefné könyvtáros voltak az érintettek. Eltávolításukról közlemény jelent meg a Magyar Népsport november 2-i számában. Ez a híresztelés azonban tévesnek bizonyult, így a november 4-i számban Kelemen Imre helyreigazítást eszközölt. A TF-en tartott október 31-i újabb általános gyűlés megtárgyalta a bizottság által előterjesztett személyi kérdéseket. Bár néhány esetben vita alakult ki, a gyűlés végül is jóváhagyta a bizottság határozatait, miszerint a személyi ügyeket egy későbbi időpontban külön bizottság fogja felülvizsgálni és dönteni a hét kompromittálódott munkatárs további alkalmazásáról. Az elbocsátásokra ugyan ilyenformán nem került sor, az ügyek vitelét mindenesetre a Forradalmi Bizottság vette át. Az igazgató családjával a főiskolán lévő lakásában maradt, bántódása nem esett és ellátásukról is gondoskodtak.

A Forradalmi Bizottság vezetése 7 fővel szemben fejezte ki bizalmatlanságát: Antal József igazgató, Tarnawa Ferdinánd párttitkár, dr. Nemessuri Mihály és dr. Büchler Róbert tanárok, Bogdán János személyzeti osztályvezető, Ambrus László könyvtári vezető és Bálint Józsefné könyvtáros.

Bár felállt a Nemzetőrség Faludi József rendőr százados vezetésével, és a főiskolán is egyre több fegyveres mozgott, a hallgatókkal maradó tanárok meggondoltságának köszönhetően csak rendfenntartó feladatokat láttak el, fegyveres akció a TF területéről nem indult ki. Így sikerült megkímélni az intézmény épületeit, a környező lakóépületeket és főként a szomszédban működő Sportkórházat az esetleges ellencsapásoktól. A forradalom napjaiban mintegy 70-80 hallgató rekedt folyamatosan a TF-en, főként kollégisták. Velük négy, közelben lakó tanár (Kelemen Imre, Kilián Árpád, Kohonicz József és Verbényi József) maradt együtt. Nem kis feladatként hárult rájuk az élelmezés biztosítása, különösen a harcok idején. A beszerzett készletből hátizsákban a közelebb lakó tanároknak is vittek, a felesleget a TF dolgozóinak jutányos áron kiárusították. Az így befolyt összeg egy részét aztán a Magyar Vöröskeresztnek adták át. Segélyezték a főiskola halottainak családját, illetve azokat, akiknek lakását sérülés érte. 1800 forint jutalmat osztottak szét azon dolgozók között, akik a sztrájk ideje alatt működtették az intézményt. Egyes hallgatók részt vettek a sebesültek mentésében. Néhány lány, így Kuttny Márta DISZ-titkár véradásra jelentkeztek a közeli Daróci úti Vérellátó Központban. Látva az ottani személyzet foghíjasságát, ők több napon át ott is maradtak kisegítő feladatok ellátására.

A négy TF-es tanár, akik a forradalom idején végig kitartottak a hallgatók mellett: Kelemen Imre, Kilián Árpád, Kohonicz József és Verbényi József.

November 4-én az Alkotás utcán is szovjet harckocsik dübörögtek végig. Egyikük, észlelve a TF-re hazamenekülő hallgatók egy csoportját lövegjével belelőtt a portaépületbe. A gránát az ott lapulók feje fölött vágódott át az épületen és a mögötte álló kollégiumban robbant, ahol akkor szerencsére senki sem tartózkodott. A TF harmadik áldozata ugyanaznap reggel esett el, de a város másik felén. Szórádi Tiborról van szó, akit a Honvéd sporttelepen töltött szolgálata után szolgálati kisbusz hozott a Nagyvárad tér felé. Ekkor érte járművüket egy sorozat, feltehetően a támadásra felfejlődő orosz csapatok részéről.
A forradalom katonai leverésével együtt megindult a régi rendszer figuráinak visszaszivárgása. A garnitúraváltás legfeljebb a hatalom csúcsain történt meg, az alsóbb szinteken a kommunista hatalmi rendszer korábbi fenntartói és haszonélvezői szerezték vissza pozícióikat. Ez alól természetesen a TF sem lehetett kivétel. Számukra a megtorlás jó alkalmat nyújtott arra, hogy megszabaduljanak mindazoktól, akiket veszélyesnek ítéltek saját hatalmukra nézve, vagy akik éppen szakmai fölényük okán kényelmetlenek voltak számukra. A kommunista politikai rendszerekre annyira jellemző kontraszelekció 1957-ben tehát újabb lendületet kapott. A tisztogatás elsősorban a Forradalmi Bizottságok tagjait érintette, de azokat is, akik a forradalmi napokban tanúsított helytállásukkal óvták a hallgatókat és a főiskolát, és akik magatartásukkal tekintélyt szereztek. Érdekes módon itt a megtorlás kevésbé érte a „megtévedt” párttagokat, hiába voltak tagjai a Forradalmi Bizottságnak.

Megtorlás: A tanári gárdát megtizedelték. Eltávolították Verbényi Józsefet (kosárlabda), Énekes Árpádot (ökölvívás), Tálos Zoltánt, Nemesdaróci Istvánt, Kelemen Imrét, dr. Sántha Lajost (torna), Kilián Árpádot (kosárlabda), Harmat Józsefet (torna), Kohonitz Józsefet. De elbocsátották még Arday Andort, Becsi Bertalan Saroltát, Bortók Ernőt, Halmos Imrét, Kaposi Gyulát, Lindner Ernőnét, Mojzes Sándort, Tálos Zoltánt és Zsinka Istvánt.

A hallgatók közül legalább egy fél évfolyam hiányzott. Egy részük külföldre menekült, más részüket elbocsátották, illetve bebörtönözték.

Megtorlás: Az elbocsátott hallgatók között volt Baranyai István, Csizmadia Péter, Faludi József, H. Varga Lajos, Kárpáty József, Korsós András, Kovács Lajos, Kuttny Márta, Medve László, Mihálydi László, Mozsdényi József, Németh Zoltán, Perlaky István, Poppé György, Rácz II Sándor, Szabó Zoltán, Szer Kálmán, Tamási (Hunics) Ferenc, Varga László és Zlinszky Miklós.


Sokan közülük soha többé nem folytathatták megkezdett tanulmányaikat. A Kádár-rendszer gondoskodott róla, hogy legtöbbjüket, így Poppé György MEFESZ-elnököt még sokáig kísérjék pályájukon a legkülönbözőbb retorziók. A szabadlábon maradtakkal szemben is sokáig folytatódtak a hatósági zaklatások. A rendszeres kihallgatások a Gyorskocsi utcában és a folyamatos beszervezési kísérletek a párttag tanárok részéről. Ám ezzel még korántsem ért véget a sporttársadalmat sújtó megtorlás.

Örökre eltiltva: A Magyar Testnevelési és Sporthivatal 1958 nyaráig összesen 84 sportoló, illetve sportvezető ellen hozott különböző fegyelmi határozatot, sokukat örökre eltiltva a sporttevékenységtől.

A TF-en a tanítás 1957. február 4-én indult újra. Február végén könnyített vizsgákkal zárták le a félévet.

Dr. Molnár László

Irodalom:
- Takács Ferenc: Hetvenöt esztendő a magyar testkultúra szolgálatában. In: 75 éves a TF. /szerk.: Krasovec Ferenc/ Bp. 2000.
- Arday – L. Pap – Thury: Vér és aranyak. Sport – forradalom – olimpia – emigráció. Ringier, Bp. 2006.

Please publish modules in offcanvas position.